John Searle amerikai filozófus 1987-ben írt cikkében azon a véleményen van, hogy a számítógépnek nem kell értenie a beszélgetések során elhangzott, leírt mondatokat ahhoz, hogy az kiállja a Turing-tesztet, vagyis a számítógép egy algoritmus segítségével tud olyan válaszokat adni, hogy azok egy ember számára úgy tűnjenek, mintha azt egy másik ember adta volna.

Ennek alátámasztására alkotta meg a következő gondolatmenetet:

A kísérleti személy egy szobában ül, nagyon sok, számára érthetetlen jeleket tartalmazó lappal és egy a kisérleti személy számára érthető nyelven (pl. angolul írt) szabályrendszerrel. A szoba egyetlen ablakkal kapcsolódik a külvilághoz - ebben az ablakban időnként az ugyancsak érthetetlen jeleket tartalmazó lapok jelennek meg. Kísérleti alanyunk e jelek láttán megnézi szabályait, és kikeresi, majd felmutatja a rendelkezésre álló lapok közül azokat, amelyeket a szabályok megjelölnek.

Az analógia világos: az érthetetlen jelek a kínai írásjelek, a szabályok a kínai nyelv szabályai. Az is világos, hogy személyünket könnyen helyettesíthetjük egy számítógéppel. Feltételezve, hogy a szabályrendszer elkészíthető, és valamennyi írásjel rendelkezésünkre áll, olyan rendszert készíthetünk, amelyik adott esetben még a Turing-tesztet is kiállja.