Kínai szoba
John Searle amerikai filozófus 1987-ben írt cikkében azon a véleményen van, hogy a számítógépnek nem kell értenie
a beszélgetések során elhangzott, leírt mondatokat ahhoz, hogy az kiállja a Turing-tesztet, vagyis a számítógép
egy algoritmus segítségével tud olyan válaszokat adni, hogy azok egy ember számára úgy tűnjenek, mintha azt
egy másik ember adta volna.
Ennek alátámasztására alkotta meg a következő gondolatmenetet:
A kísérleti személy egy szobában ül, nagyon sok, számára érthetetlen jeleket tartalmazó lappal és egy a kisérleti
személy számára érthető nyelven (pl. angolul írt) szabályrendszerrel.
A szoba egyetlen ablakkal kapcsolódik a külvilághoz - ebben az ablakban időnként az ugyancsak
érthetetlen jeleket tartalmazó lapok jelennek meg. Kísérleti alanyunk e jelek láttán megnézi szabályait, és kikeresi,
majd felmutatja a rendelkezésre álló lapok közül azokat, amelyeket a szabályok megjelölnek.
Az analógia világos: az érthetetlen jelek a kínai írásjelek, a szabályok a kínai nyelv szabályai. Az is világos,
hogy személyünket könnyen helyettesíthetjük egy számítógéppel. Feltételezve, hogy a szabályrendszer elkészíthető,
és valamennyi írásjel rendelkezésünkre áll, olyan rendszert készíthetünk, amelyik adott esetben még a Turing-tesztet
is kiállja.
A kérdés tehát az, hogy ért-e személyünk (számítógépünk) kínaiul? Searle válasza határozottan nemleges
erre a kérdésre, vagyis ő a Turing-teszt teljesítését még nem tekinti megértésnek.